Beszámoló: Audis Mikulásgyár 2017.

Most vasárnap nem csak egy szokványos Audi találkozóra indultam el a Lurdy ház külső parkolójához, hanem egy igazán nemes ügy érdekében. Ugyanis ha vissza emlékeztek, akkor 2 hónapja már tettem említést arról a Szezonzáró Audi Hun B6 Club találkozó a Porsche Győr Telephelyén című posztom elején, hogy január 28-án lesz egy éve annak, hogy elkezdtem minden hónap utolsó hétvégéin kijárogatni az Audisok találkozóira fotózni, és hogy alkalmanként úgy szeretnék kicsit többet is mesélni arról az összetartó közösségéről, ahol is az a teória nem miszerint összetartóak az Audi tulajok, az nem csak egy urban legend.

Vasárnap délelőtt nagy izgalommal keltem fel, és kezdtem el készülődni hogy időben el tudjak indulni itthonról, mert délután 2 órától elkezdtek gyülekezni az Audi tulajok a Lurdy Ház kinti parkolójában hogy onnan aztán 1 óra várakozás után együtt induljanak el a városligeti Mikulásgyárhoz. Most kivételesen azért is lett a külső részre szervezve az egész esemény, mert bár télhez hűen tényleg elég hideg-csípős időjárás volt részünk, de azt a 60 percet bőven ki lehetett bírni. Persze, a dög lassú tömegközlekedésnek köszönhetően én a gyülekező kezdeti időpontjához képest egy jó 30 percet késtem, de még szerencsére így is volt elég időm, hogy le fotózzam azt a 25 darab gépszörnyet akiket kihoztak a tulajdonosaik az egész kezdeményezésre.

Amikor megérkeztem a külső parkolóba, egyből elkezdtem lekapni a jobbnál jobb verdákat, amik a helyszínen parkoltak.

Mondhatni egész hamar végeztem a külső parkolóban pihenő verdák fotózásával, így  tudtam dumálni azokkal az ismerőseimmel is, akik miatt szintén ellátogattam erre a nemes célú kezdeményezésre. Ám mivel még nem volt leszervezve, hogy kihez is fogok beülni, hogy később én is közös gurulásban vehessek részt, így azt is le kellett beszélnem valamelyik ismerősömmel. Délután 3kor aztán megindult a konvoj a Műcsarnok irányába. Az oda vezető úton még egy igazán szép állapotú, felújított Volkswagen Bogarat is sikerült spottolni a Puskás Ferenc stadiontól nem messze, és a félprofi kamerámnak köszönhetően egész jó képet lőttem róla, pedig egész messze volt tőlünk:

Persze mielőtt megérkeztünk volna a kijelölt célhoz, még egy telefont is muszáj volt dobni az illetékeseknek, hogy jelezzük feléjük hogy lassan ott vagyunk, és jelenleg hány autóra lehet számítaniuk. Amikor kiderült hogy csak 15 autóra van parkolóhelyük, és mi pedig 25-el érkezünk, akkor felhívtuk a másik szervezőt, hogy hogyan is tovább. Ezt kővetően pedig megálltunk a Hungária körúton hogy bevárjuk azokat az autókat is akik esetleg lemaradtak volna.

Minek után úgy láttuk hogy mindenki utol tudott érni minket így tovább indultunk a helyszínre, ahol is már korábban kiderült az a tény miszerint csak 15 darab autónak van parkolóhelyük, mi pedig ugye 25-el voltunk. De az Audi tulajokat szerencsére olyan fából faragták hogy a számukra nem létezik megoldhatatlan és lehetetlen feladat, így a másik szervező Lipy elkezdett a biztonságiak segítségével parkoltatni, hogy tényleg, de tényleg mindenki elférjen a Műcsarnok környékén, mert segíteni jöttünk, és ilyenkor az összes kézre szükség van ahhoz, hogy később a csomagtartókból kipakolhassuk azokat adományokat a Mikulásgyárnak amiket hoztunk és összegyűjtöttünk olyanoktól akik esetleg nem tudtak valamiért eljönni. Viszont amíg Lipy parkoltatott és szervezkedett addig én is elkezdtem fotózni azt a szép látványát amit az Audi-s konvoj alkotott.

A önkéntesek segítségével ha nagy felfordulás árán is, de végül sikerült mindenkinek helyet találni, kezdve a korai B3 80-asoktól egészen a pár éves A7 verdák tulajdonosaik számára. Ezt kővetően kezdődhetett el az adományok kirakodása, ami láthatóan csak még nagyobb fennakadást okozott a kilátogató családok per jónép számára, sőt olyan emberkét is láttam aki konkrétan megvolt lepődve azon hogy hány Audi parkolt le a környéken.

A sok segítő kéznek köszönhetően szinte elég gyorsan kipakoltuk a különféle játékokat, élelmiszereket, amiket olyan mély szegénységben élő családok számára hoztunk, akiknek sajnos nem az legfontosabb, hogy kinek milyen értékű ajándék lesz szenteste a fa alatt, hanem hogy lesz-e mit aznap enni az ünnepi asztalnál.

Mivel nem szerettük volna sokáig feltartani a környéken kialakuló nagy forgalmat, így még lőttem a csapatról egy pár képet a Mikulásgyár előtt. Majd mindenki elköszönt egymástól, és elindultunk haza felé egy igazán jóleső érzéssel a lelkünkben és szívükben egyaránt.

Fotógaléria:
http://auditalalkozo.hu/gallery/2017-december-17-audis-mikulasgyar-2017

Krisztián
https://ramblingflow.wordpress.com/2017/12/19/audis-mikulasgyar-2017/